Harcban a szabadságért (részlet)
Bányai Júlia
Műlovarnő, honvédszázados
1824–1883
„Élt egyszer egy lány, aki elhatározta, hogy kardot fog hazája szabadságáért. Annak ellenére, hogy ma már lányok is lehetnek katonák, sokan úgy gondolják mégis, hogy ez a hivatás nem nekik való. Még inkább így volt ez a 19. század közepén, az 1848-as forradalom és szabadság harc idején. Bár a szabadságharc alatt született törvények sokat tettek a nők jogaiért, a harcok során leginkább arra buzdították a nőket, hogy „táplálják családjukban a forradalmi lángot”, a szabadság eszményének nevében neveljék a gyerekeiket, vagy ha a szükség úgy hozza, nyissák meg házukat a sebesültek előtt. A bátrabb hölgyek esetleg a frontvonalba is eljuthattak, mint ápolónők, vagy mint a csapatok étkeztetéséért, ellátásért felelős markotányosnők. De hogy egy nő háborúban fegyvert fogjon, az elképzelhetetlennek tűnt. Az pedig még kevésbé volt elképzelhető, hogy egy huszonéves lány álljon be a huszárok közé.
Márpedig Bányai Júliával ez történt. Valószínűleg sohasem lehetett egy hétköznapi lány, mert egészen fiatalon elhagyta Erdélyt, a szüleit, hogy önállósuljon, és a saját lábára álljon. Ez akkoriban igen ritka dolognak számított, ugyanis a lányok nem tanulhattak szakmát, egyetemre sem járhattak, így nem tudták magukat eltartani. Júlia azonban kiválóan lovagolt, így beállt műlovarnőnek az egyik bécsi cirkuszba. Ez aztán végképp botrányos cselekedettnek számított, hiszen nem illett, hogy egy nő „mutogassa magát”, még akkor sem, ha olyan kiváló akrobata volt, mint Júlia. De ő mit sem törődött azokkal, akik megszólták vagy rossz szemmel néztek rá. Fiatal volt, szép és erős. Kiválóan lovagolt, a kardforgatáshoz is értett, ráadásul több nyelven beszélt. Nem csoda hát, hogy egy fiatal, nemesi származású ügyvéd, Sárossy Gyula beleszeretett, és hamarosan meg is tartották az esküvőt. Mindketten lelkesen üdvözölték a bécsi, majd a pesti forradalom kitörését. Ifjú házasokként valószínűleg sokat tervezgethettek. Talán arról is beszéltek, hogy a gyermekeik már egy olyan világban nőhetnek fel, ahol minden ember szabad lesz és egyenlő. Ahol nem számít, hogy kinek mik az ősei, hogy milyen családban született. Nem számít az sem, hogy mennyire gazdag, hogy férfi-e vagy nő, csak az, hogy mire képes. És talán arról is beszéltek, hogyha kell, az életüket is odaadnák a forradalom győzelméért. Ám az álmok szertefoszlani látszottak, amikor Gyula hirtelen beteg lett és meghalt. Amikor pedig a Habsburg csapatok megindultak a pesti forradalom leverésére, Júlia úgy érezte, cselekednie kell. De ugyan mit tehet egy nő a szabadságharcban? A huszonnégy éves fiatalasszonyt feszítette a tettvágy, hiszen sokkal többre érezte magát képesnek, mint hogy betegeket ápoljon, vagy szép szavakkal buzdítsa a katonákat. Igen ám, de egy nőt sohasem fognak felvenni katonának.A férje ruhái ott álltak a szekrényekben. A papírjai is megvoltak még. Fogta hát magát Júlia, magára öltötte a férfiruhát, és Sárossy Gyulaként jelentkezett Bem tábornok seregébe…”