Egy marék zizi

– És mondd csak, hogy csinálod? Néztem a fiatalasszonyt, és válasz helyett tanácstalanul ingattam a fejem. Hányan hányféleképpen tették már fel nekem ezt a kérdést, és soha nem tudtam válaszolni igazán. Egy alkotó férj, öt gyerek, házastárs, meg a könyves mellett még írni is… – nem tudom, tényleg nem tudom, hogyan csinálom. Valahogy úgy folyik nálunk is az élet, mint Niklayéknál.

Egy marék zizi  – Parakletos Könyvesház, Kiskunfélegyháza, 2003.


Olvasói vélemények a Molyon

„Ez előtt a könyv előtt is szinte családtagnak éreztem már Miklyáékat és a Paraklétost: rendszeresen játszok az órákon a játékaikkal, használom a könyveiket, szívemhez nőtt a Titkoskönyv… Mit mondjak még? Nos, ők azok a keresztény emberek, akikkel szívesen megismerkednék. S akkor a könyvtárban teljesen véletlenül szembe jött velem ez a kicsiny kötet, és a fülszöveget olvasva tudtam, hogy haza kell jönnie velem. Vonzanak a hogy csinálod? keresztény nagycsaládos történetek. S hogy még közelebbről is megismerhetem a Miklya ( na jó, Niklay) famíiliát?… Megtisztelő. Már azért jár szerintem az öt csillag Mónikának, hogy nevét-arcát adta az életükhöz. Mert ez kőkemény vallomás az anyaságról, a legnehezebb helyzetekről, a legkeményebb dilemmákról, a legmélyebb szakadékokról, a legostobább hibákról. Oldalanként változott a véleményem arról, hogy a férjem kezébe adjam-e vagy sem. (Most épp a nem győzött, lehet, hogy egyszer lesz belőle igen is, de épp úgy látom, hogy inkább megrémítené, és nem megnyugtatná.) Sokszor szinte sírva bólogattam, hogy igen, ismerős, átérzem, átéltem. Máskor kacagtam a sok bolondságon, hogy ahá! már értem, miért is jó nekik – nekünk – a nagycsalád. A szívemhez nőtt mindegyik gyerek, különösen Hercegnő, mert nekünk is van bizonyos szempontból egy Hercegnőnk. A helyén kell kezelnünk. Vallomás. Annyira a legbensőbb hagymahéjat mutatja meg, amennyire a legtöbbünk nem képes. Ország-világ elé legalábbis nem. Fantasztikus tanúságtétel. Isten áldja meg Miklyáékat!”

@PTJulia

„Eleinte kevesebbet vártam a könyvtől. Egy összevissza, bohókásan megírt, vicceskedő, de azért átlagos megfogalmazású sztori-halmazra számítottam. Ehelyett komoly és megható, élvezetes emberábrázolású könyvecskét olvashattam nagyon is kedvemre való humorral. Kedvenc részeim: Achilleus a farsangon (66o), Hercegnő és a periférián élők (85o), Zsezse és Kicsigyöngy megáldása (93o), Koppány és a kutyus (118 o).” Deep_Superficial

@Deep_Superficial

„Nem lehet könnyű az élet öt csintalan gyermekkel. Az írónő biztos vagyok benne, hogy a saját életéből merítette a történeteket. 🙂 Azért kíváncsi lennék, hogy Anna vajon tényleg 190 cm magas? 🙂 Mosolyt csal az arcomra, amikor olvasom. Nóriban kicsit magamat is felfedeztem, bár én még nem vagyok anyuka. A Piskóta és Linzer pedig tökéletes teknősnevek, szerintem 🙂 Nekem afrikai achát csigáimat hívták Piskótának, Húslevesnek és Rizsfelfújtnak- R.I.P. A könyv tulajdonképpen egyetlen napot ölel fel, s közben elmeséli azért az előző jó néhányat is. Újraolvasós, minden egyes alkalommal megvidámítja egy kicsit a lelkemet.”

https://moly.hu/konyvek/miklya-luzsanyi-monika-egy-marek-zizi/ertekelesek

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Scroll to top