Zoknimanó karácsonya (részlet)

Ugye nálatok is előfordult már, hogy eltűnt a zokni fele? Hiába rakod le este az ágyad mellé mind a kettőt, hiába tűzöd össze zoknicsipesszel, reggelre hipp-hopp, eltűnik. Csak egy fél pár maradt. Anya ilyenkor zsörtölődik, és persze téged okol. Pedig valójában a zoknimanók tehetnek az egészről. A zoknimanók valamikor messze északon éltek, s kalucsni volt a főeledelük. De hogy kiment a divatból a sárcipő, átszoktak a zoknievésre. Így ha bárhol meghallod ezt a mondatot:

– Ez egy őrület! Már megint egy fél pár zokni! – tudnod kell, hogy abban a házban manó járt az éjszaka. Somáéknál is élt egy manó, s nem is akármilyen. Zoknievésben világgyőztes, roszcsontságban európabajnok, turpisságban szupersztár. Szegény Soma gyakran szorult is miatta. Mert a kisfiú számára világos volt, hogyha kiborul a legóskosár, ha a fürdőkád tele lett habfürdővel, vagy ha apa cipőjébe beleköltözik az ékszerteknős, akkor azt csak Mikula tehette, senki más. De anyának hiába beszélt. Anya egyszerűen nem hitt Mikulában, és kész.

Soma nemcsak hitt benne, hanem beszélgetett is vele nem egyszer.

Azon a szürke téli délutánon, amikor először találkoztak, Soma éppen azon gondolkodott, hogy mit is kellene csinálnia vacsoráig. Ám egyszer csak halk szuszogásra lett figyelmes. A szuszogás egyre erősödött, szipákolássá, majd hüppögéssé vált, míg végül hangos sírás nem lett belőle.

– Hát te mért bőgsz? – kérdezte a zoknimanót, amikor végre megtalálta a kinderfigurák között a kosárban.

Mikula sokáig nem válaszolt, de aztán csak kinyögte:

– Azért, mert mindjárt itt a karácsony!

Soma szeme kerekre nyílt:

– Ezért? Ezért aztán butaság sírni! A karácsony a legklasszabb dolog a világon! Már előre várom, mit kapok! Meg a karácsonyfa! A gyertyák! És eljönnek az unokatesóim is, és játszhatunk együtt egész éjszaka, és senki sem mondja, hogy: „Soma, nyomás, fürdőszoba, fekvés”! Tavaly is annyi ajándék volt a fa alatt, hogy nem is tudtuk kipróbálni mindet…

De Mikula nem lett vidámabb. Sőt! Még hangosabb bömbölésbe kezdet. Soma most már valóban megrémült.

– Mi a baj már megint!

– Az ajándéko-ho-kok – nyöszörögött a zoknimanó.

– Miért, te nem szoktál ajándékot kapni?

– Dehehe – nyekergett a zoknimanó –, de nem tudok a-ha-adni!

Bizony hosszú időbe telt, míg Mikula hüppögéséből kiderült, hogy a zoknimanók legszomorúbb napja éppen a karácsony. Mert messze északon, ahonnan származnak, zoknit akasztanak a gyerekek a kandallópárkányra, s azt tömik tele ajándékokkal éjszaka a manók. De itt nálunk nem szokás zoknit akasztani sehova, így szegény manók nem tudják megajándékozni a gyerekeket.

– Ha csak ez a baj – vigyorodott el Soma –, akkor ne bőgj tovább! Karácsony este megtalálod a zoknikat!



Scroll to top