Miklya Luzsányi Mónika portré

Manapság családanyáknak nem szoktak díjakat osztogatni. Számomra mégis az a legfontosabb, hogy feleség vagyok és öt gyermek édesanyja, hiszen a gyerekeknek köszönhetem azt is, hogy írni kezdtem. Férjemmel, Miklya Zsolttal nekik szerkesztettük első munkafüzeteinket, olvasónaplóinkat, nekik írtuk első meséinket, történeteinket. Olvasónaplóink nyomdakész kidolgozására 1993-ban kaptunk lehetőséget az Oktatási Minisztérium tankönyvfejlesztési pályázatának segítségével.

Ezeket a munkafüzeteket a Mozaik kiadó adta ki, s a gyerekek ma is használják az általános iskolában. Férjemmel közös munkáink egy részét ma is a pedagógiai segédanyagok, gyermek- és ifjúsági könyvek írása, szerkesztése teszi ki, melyek a kiskunfélegyházi Parakletos Kiadónál jelennek meg.

A gyerekek iránti felelőség indított arra is, hogy kutatni kezdjem a XX. század „hétköznapi hőseinek”, keresztény misszionáriusainak életét, s hogy ezzel példaértékű sorsokat tudjunk a felnövekvő generáció elé tárni. Sztehlo Gábor, Cserepka János, Dobos Károly, Babos Sándor neve keveseknek cseng ismerősen, pedig szolgálatuk csak Schweitzer Alberttel vagy Raoul Wallenberggel mérhető össze. A gyermeknek szóló életrajzi regényeimet és a felnőttek számára szerkesztett dokumentumköteteket a Harmat kiadó adja ki immár nyolcadik éve. A Sztehlo Gáborról írott könyvem elismeréseként 2004-ben meghívtak a jeruzsálemi Jad Vashem intézet szakmai konferenciájára.

Ha rajtam múlik, valószínűleg megmaradok a gyermekirodalomnál és a dokumentumkötetek szerkesztésénél. A szépirodalom felé Szabó Magda terelgetett, sőt! Rugdosott, ha szükség volt rá. Az ezredfordulón kezdtem el irodalmi lapokban megjelenni novelláimmal, mára rendszeresen publikálok a Holmiban, Bárkában, Jelenkorban, Magyar Naplóban, Forrásban, Alföldben, Élet és Irodalomban. Novelláimat 2004-ben a Kulturális Minisztérium Édes anyanyelvünk pályázatán második díjat nyertem. 2005 óta minden évben beválogatják írásaimat az „Év novellái” című antológiába, s 2004-ben helyet kaptam a Noran kiadó gondozásában megjelent „Novellisták könyve” című válogatásban is. Idén jelent meg „Madárkenyér” című novelláskötetem, mely pozitív szakmai visszhangra lelt csakúgy, mint a 2007-ben kiadott „Te csak tánczolj szépen” című családregényem. Jelenleg a Nemzeti Kulturális Alapprogram ösztöndíjasaként dolgozom új regényemen, amely várhatóan 2009 szeptemberére lesz kész.

Az irodalom mellett publicisztikával is foglalkozom. Rendszeresen jelennek meg cikkeim a Képmás katolikus családi magazinban, s időnként publikálok az InterPress Magazinban, a Nők Lapjában, a Családi Lapban, a Feleségek Magazinban, a kolozsvári Kistükörben és a Filmtettben, valamint a Vigíliában és Rubiconban is. A meglévő szűk keretek között az értékvállaló gyermeklapok némelyikében is megjelennek írásaim (Kincskereső, Csodaceruza, Örömhír). Ez év májusától pedig hétről-hétre én írom a gyermekeknek szóló történeteket a Reformátusok Lapja kis olvasói számára is.

Bő egy évtized alatt tizenegy gyermek-, és ifjúsági regényem, mesém, kilenc dokumentumkötetem, és számos módszertani segédkönyvem jelent meg. Olvasók és szakmabeliek egyaránt gyakran felteszik nekem a kérdést, hogy miként vagyok képes az öt gyerek és a család mellett ennyi mindent csinálni. Magam sem tudom. Csak azt, hogy teszem a dolgom. Mindig azt a picit, ami arra a napra adatott.


Scroll to top